"Megéri megváltozni, átalakítani mindent egy, egyetlen egy személyért, vagy az igaz szerelemért...?"

2013. március 11., hétfő

FŐCÍM ~


Sziasztok.:D 
Arra gondoltam, hogy beteszek egy kis... "Főcímdalt".:$ Ebben a videóban benne van sok minden, ami meg fog történni. Mindenki magánügye, hogy szűri le.:$ De tisztázzuk: Nem csak Happy dolgokról vagy Depiről lesz szó, szóval ez NEM MINDEN! :D A vidaót megtaláljátok Youtube-on is, és akinek tetszik a törénet, vagy a klipp, kérem kommenteljen ott, vagy itt, és Likeolja.:3 :$ Köszönöm. ♥



2013. március 2., szombat

2. rész ~ Találkozások


Soha ne ítélj első hallásra, mert ha nem ismersz valakit, és később rájössz, hogy pont ellenkezője a gondolataidnak, még el is bukhatsz...

(Másnap, délután 2 óra...)
Amberrel London egyik legnagyobb parkjában sétálgattunk. Ez évek óta a kedvenc helyünk, minden kedden és csütörtökön ide járunk suli után, pont, mint ma. A nap égető sugarai a fák miatt nem értek el minket, viszont a madarak kedves csicsergése annál inkább hallatszott. Leültünk egy padra, és magunk mellé tettük a nehéz táskáinkat, hiszen az iskolából jöttünk.
- Nem hiszem el, hogy nem vagy képes magaddal vinni. - rázta meg szőke barátnőm mérgesen a fejét.
- Vinnélek, de nem lehet, nem tehetem. - szomorú szemekkel néztem rá. - Sajnálom, nagyon sajnálom...
Magammal szerettem volna vinni, tudtam, hogy ez sokat jelent neki, de nem szabadott.
- Jól van... - felelte végül.
Látszott, hogy nem esett jól neki, arce piros volt, szeme pedig már nem szórt szikrákat, így kicsit megnyugodtam.
Mikor végre rám mosolygott, nagy kiabálásra lettünk figyelmesek, és oda siettünk.
- Mindenki tudja, hogy egy ribanc vagy, nem értem, mire a hiszti roham. - kiabált a férfi, az előtte álló nővel.
- Nem vagyok ribanc! Te húztad meg a fele iskolát. - vágott vissza a nő.
- Ja, nem vagy az. Azért voltál tíz perce az én ágyamba, tegnap reggel pedig Nete-ébe. - mosolyodott el a már ismerős hangú fiú.
Mikor megfordult, rájöttem. Ez Chris Harris, Amber unokatestvére, avagy az iskola nőfalója.
- Nate? - kissé meglepetten szólaltam meg, mire a nő, Chris, és Amber is rám nézett.
- Igen. - ravasz apró mosoly ült ki Chris szája sarkán. - Kis barátunk átvette a helyem, mondhatni... De nem is baj. Hölgyeim, ha megengedik...
Elsétált mellettem, de mosolya továbbra is maradt.
- Nate nem ilyen. Talán mostanában igen... De nem ennyire. - fogta meg szöszi a vállam.
Én bólintottam, majd elindultam a várva várt mai helyszínre.
Megérkeztem egy öt csillagos szállodába, ahol azon nyomban megkérdezték, kit keresek, és mi ügyben. Elmondtam, hogy fél háromkor találkozóm van Logan Goodwinnal, és hogy az újság ügyében. A kis riporteralanyom szobája a legfelső emeleten volt, és a lift egyből ott is dobott ki. Körülnéztem a nappalin, és nem hittem a szememnek. Csak egy villa már körülbelül annyiba kerülhetett, mint egy autó. Egy poharat akartam megnézni, mikor lépteket hallottam a lépcső felől, és megfordultam.
- Mr Goodwin. - szólaltam meg, de mondatomat nem tudtam folytatni.
A férfi egy helyes, elegáns alaknak tűnt. Mosolya elképesztő vidámságot sugárzott az emberbe, szemei pedig csak úgy csillogtak.
- Logan, csak Logan.És ön, Miss..? Nem tegeződhetnénk? - nevette el magát.
- De, persze. - mosolyodtam el. - Diana Black a nevem. - nyújtottam kezet, amit meg is rázott.
- Nem számítottam rá, hogy egy ilyen szép, és fiatal lányt küldenek. - mért végig szemeivel, amin én zavarba jöttem.
Látszott is, hogy fülig belevörösödtem .
- Üljünk le.
Egy darabig unalmas kérdéseket kellett neki feltennem, amin látszott, hogy nem csak én, de ő is unja.
- Miért versenyzel ilyen fiatalon? - tettem fel végre egy olyan kérdést, ami érdekelt, és ahogy láttam, ez már neki is tetszett.
- Mert szeretem. Nekem ez olyan, mint neked az újságírás. - mosolygott kedvesen.
- De ez veszélyes. - szűkítettem össze a szemeimet.
- És a tied nem? A toll kiveri a szemed, ha meg valakinek nem tetszik amit írsz róla, akkor pedig ő veri be a képed. - nevetett fel, amin pedig persze én is.
- Jogos. - bólintottam.
Aranyos volt, ahogy nevetett. Nem olyan ember, aki vissza fogja magát.
- És barátnőd van? - tettem félre a lapot, amire eddig jegyeztem fel a válaszait.
- Tudtam, hogy megkérdezed, már vártam. - nevetett tovább, és kicsit zavartan a hajába túrt. - A médiának azt mondom van, de amúgy meg nincs.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Beatrix Parilla egy nagyon kedves gyerekkori barátom, de az apja minden áron azt akarja, hogy a lánya bekerüljön a legmagasabb társadalmi rétegbe, és így éri el. Velem. - felelte hosszasan.
- Hú, igazi love story. - bólogattam mosolyogva.
- Ugye? - tette karba kezeit, és hátra dőlt. - Neked? Van valakid?
- Volt, Nate. Szintén régi barát, nyáron lett vége. Azóta sem beszélünk. Megváltozott, nőfaló lett, azokat pedig nem igazán szeretem. - magyaráztam.
- Pedig értékes lány vagy, meg kell becsülni. - nézett mélyen a szemembe, én pedig elkaptam a tekintetemet, és az órára néztem.
- Mennem kell. - gyorsan felvettem a táskámat.
- Sajnos... - vont vállat. - De tessék, hogy emlékezz, kislány.
Átnyújtott egy nyalókát, majd egy cetlit.
- De te is emlékezz ám a legfiatalabb faggatódra. - elmosolyodtam, majd kisiettem.
Az utcán kibontottam a cetlit, és egy telefonszám volt rajta.
Szinte belepirultam, majd zsebre vágtam, de nem vettem észre, hogy eközben a szél kifújta onnan...
Nem is nagyképű macsó ficsúr... Egy kedves srác, és remélem, még találkozunk, Logan Goodwin...

********************************
Sziasztok!:)
Ez már a második rész... Remélem valamennyire azért elnyerte a tetszéseteket. Ez még nagyon az eleje, de mindennek kell lennie egy kezdetnek, nem igaz? ;) :)
Kérlek, amit gondoltok, vagy írjátok meg kommentbe (negatív és pozitív kritika egyaránt) vagy a bejegyzés alatt találtok egy szavazás, az csak egy kattintás.:) Remélem tetszik azért.
Köszönöm!♥
Dalma.

2013. február 25., hétfő

1. rész ~ Az élet turpisságai

"Vannak véletlenek, vagy nincsenek? És ha mégis lennének, miért pont Velünk történnek? Mindennek van oka... Mindennek."

- Diana, Diana! - keltegetett kora reggel édesanyám. Finoman simogatta vállaimat. - Kelj már fel!
- Ne, még ne. - durcisan a fejemre húztam a takarót, ezzel eltolva kezeit.
- Diana, 7:30 van, és 7:45-kor csöngetnek. Elkésel! - beszélt kicsit hangosabban, és lehúzta rólam a takarót.
- Elkések? Hon... - dermedtem le. - Jajj ne.
Kipattantam az ágyból, és a szekrényemhez futottam.
- Én szóltam. - mosolyogva nézte, ahogy össze-vissza szaladgálok.
- Elfelejtettem, egész este a cikken dolgoztam, nem is tudtam, hogy ma iskola. - kidobáltam néhány ruhát az ágyra, és sietősen fel is kaptam magamra.
- Nyár óta dolgozol a szerkesztőségben, azóta vagy csak ott vagy, vagy csak itt kuksolsz a szobádban. Nem mész sehova. - szólt anyám, már mondhatni aggódó hangon.
- Tudok dönteni, tizenhét éves vagyok. El akarom végezni a sulit, de már most építeni akarom újságírói pályámat. - leültem a tükör elé, és megfésültem szép hosszú, barna hajam.
Nem szerettem összefogva, de néha muszáj volt, mivel én és a barátnőm, Amber vagyunk a pom-pom csapat kapitányai. Ennek egyik rossz oldala ez a borzalmas összefogott haj volt, a másik pedig az, hogy a focicsapat kapitánya Nate Zylka, aki az exem. Most nyáron lett volna harmadik éve, hogy együtt vagyunk, de sajnos vége lett, mivel megcsalt. Nem is voltam ezen felháborodva, mert ezzel rájöttem, hogy ez csak baráti szeretet. Nekem csak egy szerelmem van, és ez az írás, más talán nem is kell. Vagy talán mégis...?
- Hallo, igyekezz már. - zökkentett ki anyám mély gondolatmenetemből.
Magamhoz kaptam a szinte üres táskámat, és megindultam az iskolába.
Mikorra beértem, néhányan már a teremben ültek. Valaki a padon, valaki pedig csak állt. Volt aki még táncolt is. Hogy van valakinek ennyi energiája hétfőn kora reggel?!
Leültem a székemre, ekkor pedig épp becsöngettek.
- Mint mondtam, három csomag. Három! El ne cseszd megint. - hallottam Amber hangját, aki épp két lány kíséretében érkezett a terembe, majd ült le mellém.
- Feszült vagy? - mosolyogtam rá.
- Jóhogy! - csattant fel. - Harmadikos vagyok, tudod ez mit jelent?! Sok helyes végzős srácot, és bulikat, bulikat! Én tartom meg a suli-avató ünnepséget, ez a két liba meg még annyit se tud megjegyezni, hogy három csomag. Nagy rajtam a felelősség.
- Amber, minden évben te rendezed, mi más? - értetlenkedtem.
- Nem tudom. Csak... más. - vonta meg vállát.
- Szőkeséged sugárzik. - nyomtam puszit az arcára, és ezen elmosolyodott.
Tizenhét éve a legjobb barátnőm, mindig megmondtuk egymásnak az igazat.
Később megjelent a tanár -akit amúgy mindenki utál- és ki kellett bírnunk vele egész négy órát, plusz két történelmet. Mondhatom, jó első nap. De végül nem találkoztam Nate-el, nem jött be.
- Nem tudod mi van Nate-el? - kérdezősködtem hazafele sétálva Ambertől.
- Vagy nyaral még, vagy csak egy friss tini cica az ágyában tartja fogjul, és nem hiszem, hogy ellenére lenne. - rám se nézett, csak a vállát vonogatta.
- Én exem, jófiú, Nateről beszéltem. - álltam meg előtte.
- Én is. Mióta elhagytad, kidobtad, elég nagy változáson ment át. Jófiú Nate, Ágyas Nate lett. - felelte közömbösen.
Tényleg ennyi mindenről lemaradtam a nyáron?! Ezt nem tudtam elhinni, Nate mindig rendes, kedves srác volt. Nem lehetett ilyen, főleg nem Miattam. Hazakísértem Ambert, majd a szerkesztőségbe mentem. Leadtam egy új anyagot, majd a főszerkesztő úr magához hivatott.
- Diana Black. Te vagy a legjobb fiatalkorú író, körülbelül egész Londonban. Szeretném, ha megírnál egy nagyon fontos cikket. - elém dobott három újságot. - Róla kellene írni.
(Késő este, Amber szobájában)
- Egy újgazdag tizenhét éves Olasz flegma macsó ficsúr, aki minden hétvégéjét autóversenyzéssel tölti, és abból leli örömét, ha minden újság róla ír. - meséltem barátnőmnek kiről is kell írnom.
- Édes istenem... - nézte nagy mosolyogva az újságot. - Dögös.
- És? - kaptam ki kezéből az újságot ráförmedve. - Flegma! Ficsúr! Macsó!
- És?! Dögös! - mosolygott tovább.
- Ezt már azt hiszem, mondtad. - szűkítettem össze szemeim.
- A srác holnap Londonba jön Olaszországból, és csak te leszel ott vele... Kettesben... - emelgette szemöldökeit.

- Kösz, hogy emlékeztetsz. Hát fúj! Milyen dolog ez? Csak egy interjú, ennyi. - voltam meg a vállam.
Semmi kedvem nem volt hozzá, de kellett az állásom.
Holnap találkozok vele, most megismerem a híres-neves Logan Goodwin-t.